Blog

Tovább a folytatáshoz...

Tovább a folytatáshoz...

A karácsonyi ünnepi hangulattól bódultan nyomkodtam a notebookomat, 3 nap munkakihagyás után a billentyűket is alig találtam el... hirtelen arra lettem figyelmes, hogy ellepik a postafiókomat a másodlagos szervereink leállását figyelmeztető emailek, jönnek sorba az SMS-ek...

 

"Mi a franc van, ilyenkor sem lehet nyugta az embernek?" - gondoltam, hogy ez csak a "szokásos" pár perces leállás.

 

Szerencsére az elsődleges szervereink mindig is a megbízható Hetzner németországi szerverparkban voltak - ezekkel nincs is gond - de egy gyenge pillanatunkban azt hittük, hogy egy magyar szolgáltató megfelelő minőségű szolgáltatást tud nyújtani, így bővüléskor a másodlagos kiszolgálókat ide telepítettük.

 

Nagy hiba volt!

 

Folyamatosan szívtunk velük, az ígéretek ellenére csak romlott hónapok alatt a helyzet, nemhogy javult volna.

 

Ez az eset viszont más volt, éreztük a hangjukon, hogy nagy gáz van, sejtettük, hogy ez hosszabb leállás lesz.

 

Ez az állapot nem volt fenntartható tovább, így gyors döntést követően azonnal a világ legmegbízhatóbb szolgáltatójánál, az Amazonnál már fizettünk is elő, megkezdtük a költözést...

 

...még jó, mert a magyar szolgáltató hosszú napokig(!) nem tudta összeszedni magát, a dolgainkat rendkívül lassan, darabokban tudtuk elvinni... hú, ha itt lettek volna az elsődleges szerverek, már le is húzhattuk volna a rolót! Kemény.

 

Köszönöm minden ügyfelünk türelmét a költözéshez - alaprendszer végig 100%-on futott - és vígasztaljon mindenkit az a tudat, hogy a CRM rendszerét már a világ legbiztonságosabb szolgáltatói háttere működteti, talán még a NASA is náluk hosztol... :)

 

Így néz most ki a szerverparkunk:

 

Az eső elől behúzódva többen állunk a vonatállomás kis fedett területén, amikor egy érettségi-forma lány odasétál az ismerős, 50 év körüli hölgyhöz.

 

Elkezdenek beszélgetni arról, hogy a hölgy lányának mi van a diplomamunkájával, majd hirtelen erre a párbeszédre leszek figyelmes:

 

- "Ide figyelj, egy dolgot jegyezz meg jól kicsim..." - kerekedett komolyra a hölgy arca

- "Igen...?" - bizonytalanodott el a lány, mert látta, hogy komoly dolog fog következni, a hölgy pedig lassan, tagoltan folytatta...

- "Jegyezd meg jól, hogy soha, senkire nem számíthatsz az életben. Az emberek alapvetően rosszindulatúak, annak örülnek, ha valaki nagyobb bajban van, mint ők."

 

A lány nyelt egy nagyott, én is majdnem beleszóltam, hogy "miért kell erre nevelni?" - de nem tettem, mert folytatta...

 

- "Soha, senkiben ne bízz, senki nem fogja megoldani a Te problémáidat, csak magadon tudsz segíteni, csak magadra számíthatsz. Főleg ne számíts az egy falubeliekre, mert ők jobban ismernek, nagyobb az irigység, és annak drukkolnak, ha Te sem jutsz semmire, mint ők sem..."

- "Köszönöm Eszti néni, megjegyeztem."

 

Itt már nem gondolkodtam azon, hogy beleszóljak a dologba (rosszul tűröm, ha a felnövekvő generáció motivációját elveszik), mert eszembe jutott Sanyi a séf barátom tapasztalata aki ausztráliában él:

 

"Kerüld a magyarokat, mert ők az egyetlenek, akik egymás alá raknak itt is, a többi nemzet összetart."

 

Ez van kérem, ha tetszik ha nem, kint ilyenek miatt vagyunk európa szégyenfoltja...

 

De kanyarodjunk vissza ide: igazából igaz amit Eszti néni mondott, sőt, a helyzet még rosszabb céges vonalon, mert ott az "egy falubeli" egyenlő a konkurenciáddal.

 

Akkor miért várunk cégesen (is) mindig arra, hogy "majd valaki más" megoldja a problémáinkat?

Nos, az ilyen ügyfél nem gond ha máshol vásárol..."

T-Home sztori: felhívom, hogy miért lett az itthoni fix számlám 10%-al magasabb, és miért nem válaszolnak 2 hete a számlareklamációmra...

Egyikre sem tudott válaszolni, de ha már beszélünk, nem akarok-e a Paletta csomagra váltani, ahol remek zsinóros telefonálási akciók vannak...

... Arra sem tudott válaszolni, hogy minek nekem zsinóros telefon, amikor mindenki szabadul tőle... válasz helyett viszont ajánlott egy hoppá díjcsomagot, mintha ez lenne a joker kártya.

Normálisak ezek?

7 éve hallottam először ezt a kifejezést, azóta előszeretettel idézem, de igyekszem használni is az életben.

Legutóbb a workshopunkon volt egy olyan kérdés amire ezt válaszoltam, de hamar kiderült, hogy a hallgatóság nem érti mire gondolok, pedig fontos ezt ismerni.


Az életben, a vállalkozásban rengeteg olyan ügy van, amit az ember azért halogat, mert szeretné tökéletesre megcsinálni, de ehhez mindig hiányzik valami, tehát sosem készül el.

Ekkor kell elővenni ezt a gondolatot, és megcsinálni azt, amit eddig tologattunk: nem baj, ha nem lesz tökéletes, legyen csak jó, de haladjunk a kérdésben, mert még az is többet fog hozni, mint a régóta dédelgetett nagy semmi!

Ezzel együtt nekem is van 2 példám, hogy még mindig képes vagyok a csapdába beesni, de szerencsére időnként észhez térek: a céges facebook oldalunk élesítését hónapok óta tologatjuk, mert sosincs idő úgy megcsinálni ahogy szeretnénk. Renegeteg újító ötletünk van rá, de mindig volt fontosabb, ezért egyszer bepipultam, és elindítottam mezitlábasan, majd apránként felépítjük az ötleteinket rá, csak induljon már el valami. Tehát előrébb vagyunk így ezzel, mintha csak a terveimben szerepelne még pár hónapig... tényleg, lájkoltad már? :)

A másik emlékezetes, amikor évekkel ezelőtt adtam interjút Wolf Gábornak a Google AdWords ötleteimről, de lejárt az időnk... mondtam Gábornak, hogy én még ezt meg ezt el szerettem volna mondani, mire Ő "több nem fér bele, de így is telejegyzeteltem a papírom jó ötletekkel, elég lesz ennyi is".

És igaza volt, megnyugodtam. :)

Neked milyen terveid valósulnának meg, ha elengednéd a "mindig tökéletesre való törekvést"?

...avagy a read-only blogolvasóim nyomában.



Érdekes kísérletet tettem a minap: tegnap volt egy ártatlan facebook bejegyzésem a papucsférjek telefonálási szokásairól a vonaton (helyben született), erre jött egy csomó komment, de annyi, hogy valaki már ki is kérte magának, "Emberek, tényleg ehhez tudtok csak hozzászólni?".

Valóban, olyan emberek kerültek elő, akik máskor sose, és abban a kommentsorban meg is válaszoltam az illetőnek, hogy ez azért lehet, mert a szakmai dolgokhoz (pedig igyekszem érthetően írni) nem tudnak(?) hozzászólni, ilyen témákhoz igen.

Javasoltam, hogy csináljunk egy kísérletet, feldobom, hogy új autót veszek, mit ajánl a nép. Ez be is jött, kb. egy óra alatt felülmúlták kommentszámban a vonatos sztori egész napos hozzászólási számát... ugye megmondtam? :)

Bocs fiúk, de nem akarok most új autót venni, és olyanok is besétáltak a kísérletbe, akik olvashatták, hogy "most csináljunk egy ilyen kísérletet..." :)

Ugyanez van a blogommal: miért van az, hogy a like-ok száma kb. 100-ban maximalizált itt egy bejegyzésemnél, ugyanakkor személyes találkozók alkalmával azt tapasztalom, hogy olyan emberek fújják kívülről a blogtartalmamat akiről soha nem is hallottam, sőt alkalmazzák is némely ötletem!

Miért van ez kedves csak-olvasók?

Tudom, hogy most is olvasol, de soha egy lájk, soha egy komment, se egy email nekem... miért?

Pedig tudjátok, hogy milyen jól esik az ilyen egy bloggernek? Please like...

Sajnos nem mindig érnek pozitív benyomások vásárlás közben. Úton hazafelé mindig útba esik egy kínai ruhabolt. Tudom, hogy nem a minőségről híres, de azért jó dolgokat is ki lehet fogni náluk. Régebben, ha megláttam a kirakatban néhány jó ruhát vagy cipőt, mindig bementem, és szétnéztem.

"Egy ház körül mindig van valami" - tartja a mondás, de én nem hittem el.

"Majd én megmutatom" - gondoltam anno, és próbáltam mindenből olyat venni, hogy gondozásmentes legyen.

Nem sikerült.

Tényleg mindig van valami egy ház körül, bosszant, ha a legváratlanabb pillanatban történik valami, ami feltart a napi tervemben.

Ilyen szokott lenni az izzók kérdése, maximalista lévén nálam elképzelhetetlen, hogy valami ne működjön tökéletesen, az meg pláne nem, hogy ne működjön.

Sokszor gondnoknak érzem magam a saját házamban, időnként ezermesterként pofozgatom a dolgokat - "mesterember" ha lehet ne jöjjön, mert csak fizetek azért, hogy Ő utána befejezzem a munkát - és amikor kifújom magam, hogy "kész", akkor rendszerint amikor felkapcsolom a következő lámpát, akkor az kiég...

A guta kerülget, hogy állandóan bevásárlólistával járunk, hogy akkor "még kéne ilyen izzó"...

Ennek most véget vetek.

Igaz, hogy tízszer annyiba kerülnek a LED-es izzók, de tizedannyit fogyasztanak és a várható éllettartamuk is tízszer több, de anno olyat is tanultam, hogy ezek sosem égnek ki... meglátjuk.

Mindenesetre söpröm ki a házi raktárból a hagyományos izzókat és LED izzókat veszek, így csökkentve gondnoki teendőimet.

Ahhoz, hogy az ember sikeres legyen, működő gépezetek kellenek a háttérbe, ezért mostantól hadrendbe állítom a LED izzókat is, hogy egyel több gépezet biztosítsa a nyugodt munkát vagy pihenést.

Nekem eddig ezek a ledlámpás webshopok váltak be: ledesizzo.com és ledlampabolt.hu esetleg még lednagyker.hu