KategóriaCégvezetés

Árukereső, ahogy én láttam

Bíró Roland, az Árukereső.hu társalapítója, arról mesél a postban, milyen volt az Árukereső.hu az ő szemével.

„Ha azt mondjuk egy projekt tervezésekor, hogy majd meglátjuk mit hoz, akkor biztosan elérjük a célunkat, mert 100%, hogy meg fogjuk látni.”

Sok visszajelzést kapok, hogy milyen szuper dolgot csináltunk az Árukeresővel és kérdezik, mi a siker titka. Gondoltam leírom, én – mint társalapító és ügyvezető – hogy láttam belülről és hogy mit gondolok a mások által sikeresnek mondott cégről.

Nem annyira meglepő módon teljesen máshogy láttam az Árukeresőt a mindennapokból. Hurrá hangulat egyáltalán nem volt jellemző a cégben, még az utolsó pillanatig – a sikeres exitkor – sem. Teljesen őszintén megvallva, én végig úgy éreztem, hogy folyamatosan bénázunk és hihetetlen, hogy így is működik a cég.

Az elején, amikor ezt az egészet megálmodtuk, egy rózsaszín köd fedte a valóságot. Így utólag, azt gondolom, ez sokat segített. Belekezdtünk valamibe, amit még sosem csináltunk, de ez nem is érdekelt minket, mert minden pillanatban az ötletért dobogott a szívünk. A rózsaszín köd jótékony hatása addig mutatkozott, ameddig nem találkoztunk az első nagy problémával. Történt ugyanis, hogy a fizetősre tervezett szolgáltatásunkról kiderült, csak akadályozza a növekedést és úgy döntöttünk, hogy egy ideig ingyenes szolgáltatást építünk és majd később monetizálunk. Ettől picit megnyugodtunk, bár ez rádöbbentett minket arra, hogy amit elsőre megálmodtunk, az nem működik. Ugyanakkor egyszerűbb volt erre a feladatra berendezkedni és fókuszálni. Persze pár évig saját pénzből fedeztük a működést, így választottuk ki az alkalmazottainkat is, akik ehhez a célhoz közelebb tudták vinni a céget.

Apropó alkalmazottak. Arra jöttünk rá, hogy ugyanolyan beállítottságú embereket keresünk, mint amilyenek mi vagyunk. Nem a szakmai érdeklődést illetően, hanem olyanokat, akik megértik, hogy egy startup akár hetente más irányba mehet és hogy egyszerre több feladatot kell ellátni. Na jó, felvettünk néha ultra senoir embereket is, akikről azt gondoltuk, majd megmondják merre van az arra, de…hagyjuk.

Jól mentek egy ideig a dolgok. Kitaláltunk valamit, rengeteget inspirálódtunk fejlett piacokról, másnap leprogramoztuk. Azt gondoltuk, jó írányba megyünk.

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy megnőtt a cég és értelemszerűen egyre kevesebb időnk jutott az emberek és ezáltal a cég menedzselésére és éreztük, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás. Mi szerettünk volna elvonulni és csinálni – az addig megszokott módon – az ötleteléseinket és adhoc – bár akkor tudatosnak gondolt – fejlesztéseinket, de ez már nem működhetett így tovább.

Egyrészt ösztönösen változtattunk a céges folyamatokon, másrészt – feltételezve, hogy nem vagyunk egyedül a világban a problémáinkkal – utánaolvastunk a neten, illetve könyveket rendeltünk az amazonról. Na így már tudtuk a tutit…legalábbis ezt gondoltuk.

Lényegében a nagy áttörés az volt, hogy a cégnél mindenki a feladatai közül éppen a legfontosabbak egyikén dolgozzon, egyénenként jól definiált célok elérésének érdekében. Széleskörben bevontuk a munkatársakat az ötletelés fázisába és valamivel kisebb körben – általában az árbevétel függvényében – priorizáltuk a projektjeinket és az előttünk álló hét legfontosabb feladatait. Mint említettem, így is sokat bénáztunk, de volt egy módszer, amibe kapaszkodhattunk.

Adódik a kérdés, hogy miért is volt ez akkora áttörés a számunkra, hiszen magától érthetődőnek tűnik a módszer. Előtte az elején kialakult rutin szerint működtünk, azaz kb. mindenki tudta, hogy mi a cég távlati célja, és mindenki kb. gondolt valamit, hogy mit kellene tennnie és azt többé-kevésbe meg is csinálta. Na ez éppen arra elég, hogy azt az illúziót keltse, hogy halad a cég és mindenki el is fárad a nap végére.

Ezen változtatva fontos volt számunkra, hogy mind a cég, mind az összes dolgozó számára pontos üzleti célok legyenek meghatározva és mindenki a megtérülés függvényében priorizálja a feladatait. Ezzel egy elfogadható mederbe tereltük a működésünket.

Persze, jöttek befektetők, meg velük némi pénz, amit növekedésre és más országokba való belépésre költöttünk, de ha így visszagondolok, a fontos dolgokra történő fókusz megtanulása vihetett minket oda, hogy meghatározó piaci szereplővé váljunk.

A többi már történelem, de egy dolog megmaradt a későbbi vállalkozásokban is: sokat bénázunk valamint megvan a módszer, amiben bízhatunk, hogy a végén eredményre vezet.

Bíró Roland, 8 évig üzlet- és rendszerfejlesztési tanácsadással foglalkozott magyarországi és külföldi multiknál. Később társalapítója és ügyvezetője volt az 5 országban sikeres Árukereső.hu weboldalt működtető startup-nak. Az utóbbi 4 évben stratégiai és üzletfejlesztési tanácsadással illetve cégvezetők fejlesztésével foglalkozik online és tech cégeknél.